Újszerű megtapasztalás volt, ami az elmúlt esztendőben velünk történt. Váratlanul érkezett, mint nyári zápor a Morgó lejtőiről, vagy hóesés októberben, mint régen a csak nagyszüleink elbeszéléseiből ismert világháborúk, vagy még inkább mint karácsonyi kuglófra a sütőforma: reánk borult, nem hagyott menekvést. Hitetlenkedve ízlelgettük az életünket meghatározó új szabályokat, s mire megszoktuk volna, máris új rendeletekhez kellett igazítanunk életünket. Maszk, kijárási tilalom, fertőtlenítés, kényszerszabadság, oltási kampány – nagyjából ezek határozták meg a mögöttünk álló hosszú, ám csöppet sem eseménytelen hónapokat a Teleki Magyar Házban is.
(A kék linkekre kattintva albumok nyílnak, több mindent megtudhatsz egy-egy eseményről)
2020 JANUÁRJA még nem így indult: nagy lendülettel fogtunk hozzá kisházunk tornácának felújításához, ablakokat fóliáztunk, vakolatot vertünk, betont bontottunk és öntöttünk – közben Baba-mama Klubba hívtuk a picinyeket és szüleiket, valamint Muzsikáló Házba – rendszeres hegedű, citera és gitár oktatásra – mindenkit, aki kedvet érez a zenéléshez. 30 éves születésnapjukat ünneplő „tettre kész” cserkészeink is aktívan indították az évet: volt liliomos madáretető készítés, Magyar Kultúra Napi ünnep, téli erdőjáró portya és erdőlakó állatok etetése, valamint ruha és szendvics osztogatás a rászorulóknak. Meg élménypedagógia Bányai Sándorral. A járvány ekkor még messze volt – de előszele meglegyintette arcunkat: Boateng Stephany és Gerlóczy Zsigmond január végére tervezett komolyzenei koncertjét élőbb március elejére halasztottuk – majd végleg lefújtuk. Nem, ekkor még nem a vírus kényszerített a lépésre, csak a vírustól való félelem, amit muszáj volt elfogadnunk.
FEBRUÁR elején Hetedhét Országra szóló mesés bálba hívtuk a bányavidéki iskolakezdő gyermekeket, akiket őfelsége Mesenincs király és Mesenincs királyné, valamint Világszép Nádszál királykisasszony fogadott teljes udvartartásával. Megszerveztük ezévi első Kézmíves Szombatunkat: a népes gyermeksereg társaságában telet űztünk, tavaszt idéztünk. Talpalatos lányaink-fiaink vándortáncházakban vettek részt Mikolán, Szatmárnémetiben. Majd Bálint napra mi szerveztünk vándortáncházat a Szikes Zenakarral, a Kultúrházak éjjel-nappal programsorozathoz kapcsolódva. Baba-mama Klubunk csöppségei se maradtak ki a farsangból. Majd volt egy tárlatmegnyitónk is: a kolozsvári Balázs László egyedi bőrmetszet kiállítását a ProfCafe Duett zenei kíséretével mutattuk be a közönségnek. Farsang végén a szatmárnémeti Röpike Néptánccsoport tagjai voltak téltemető táncházunk vendégei, akik hagyományos rigmusokkal és énekkel vettek részt a telet jelképező kiszebáb, azaz Csöme elégetésében.
És még mindig februárban vagyunk!
A kolozsvári Puck Bábszínház előadásai hatalmas közönségsikert arattak. Az iskolába készülő óvodások, valamint a nagybányai, felsőbányai és koltói kisiskolások számára a Ház ajándékaként meghirdetett program összesen több mint kétszáz gyermeket vonzott a Telekibe, egyetlen délutánon 🙂 A hónap utolsó napján pedig a sátoraljaújhelyi Magyar Nyelv Múzeuma munkatársai látogattak hozzánk, hogy múzeumpedagógiai foglalkozások és ismeretterjesztő előadások keretében avassanak be kicsiket-nagyokat a tollforgatás, a nyelvújítás, valamint anyanyelvünk történetébe. Közben valamikor a munkácsi Popovics Béla tartott színes, izgalmas előadást Kárpátaljáról, s a Rákóczi Szövetség ezévi csapatösszerázó-tervező hétvégéje is lezajlott Arad közelében, Ópáloson. Nem hagyhattuk ki.
MÁRCIUSI terveinket már keresztülhúzta a járvány közelsége. Nemzeti ünnepünkre hangoló Kézmíves Szombatunkat már csak szűk gyermekközönséggel, a szabad ég alatt dolgozva tudtuk megszervezni: kokárdákat varrtuk, madárodúkat készítettünk. A március 15-i zarándoklatra és ünnepi gálaestre utolsó pillanatig készültünk néptáncosainkkal, a színházi programot azonban letiltották, csak a koszorúzásokra kerülhetett sor. Aztán március 24-től jött a teljes kijárási tilalom. Meghatározatlan időre a Teleki Magyar Ház programjait és irodánk hivatalos fogadóóráit is felfüggesztettük és leállítottuk az építkezési munkálatokat: bizonytalanra nem akartuk minden tartalékunkat felégetni.
A bizakodás, hogy nem tart soká, ezekben a hetekben még ott élt bennünk. Az ugyan hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a májusi Teleki Napokat nem tudjuk megszervezni, március végén azonban még teljes gőzzel népszerűsítettük a Romániai Magyar Cserkészszövetség nyári Emléktáborát, amelyben mindenképpen szerettünk volna jelen lenni. S hogy a négy fal közé zárt cserkészcsapat addig se tétlenkedjen, karantén-kihívásokkal, játékos-mókás otthoni feladatokkal (ablakmosás, palacsinta sütés, online piknik, virtuális túrák, gyorsasági kvíz, stb.) igyekeztünk összetartani a közösséget.
Egyéb programjaink mellett persze táncházaink is szüneteltek, Talpalat Néptánccsoportunk azonban csatlakozott a Nemzeti Összetartozás Napjára meghirdetett Körbetáncoljuk a Kárpát medencét c. kezdeményezéshez – és egy nagyon szép videó született belőle. A karantén időszaka csodálatos tavaszt hozott magával; az otthon és az itthon, családi kertünk és a Ház virágba-zöldbe boruló kertje bőven gondoskodtak munkáról-örömről. Egyszóval nem unatkoztunk. Olyasmikre is maradt idő, amire máskor sose: helytörténeti írások sorozatával és Nagybánya-mesék címmel videósorozattal köszöntünk be rendszeresen hozzátok. És… nosztalgiáztunk 🙂 És nosztalgiáztunk… 🙂
MÁJUS végén végre újranyithattuk a Ház kapuit, a Colonello nyári kertje is újra fogadta a látogatókat. Kezdett kinyílni fölöttünk az ég – átvitt értelemben is. Elkezdtünk gondolkozni és dolgozni azon, hogy miként tölthetjük ki tartalmasan az előttünk álló (bár már akkor sejthető volt: átmeneti) időszakot? Hatalmas ajándékunk, a Ház csodálatos kertje segített ebben, hiszen a zárt tereket, amennyire lehetett, mellőznünk kellett.
Kúriakerti esték címmel szabadtéri programsorozatot állítottunk össze. Bemelegítésképpen gitárestet szerveztünk, tábortűzzel. Majd a szatmári Harag György Társulat látogatott hozzánk a Vasvonóval, őket a károlyi Carmina Renascentia régizene együttes tagjai, a kolozsvári Laczkó Vass Róbert és Veress Gáspár (Régi magyar Cabaret) követték, s bár többször is újra-, meg újraterveztünk, végül Az indiánok sem hagytak cserben minket (ugyancsak Laczkó Vass Róbert és Szép András előadása).
Maszk, fertőtlenítés, távolságtartás. JÚLIUS elején iskolatáskákat, s a Rákóczi Szövetség ajándékait vehették át a magyar iskolába készülő leendő bányavidéki előkészítő osztályosok. Újra indult Baba-mama Klubunk, júliusban vendéget is fogadott Sepsiszentgyörgyről, Györgyjakab Timea aromaterápiáról, illóolajokról beszélgetett az anyukákkal. A Klub leghűségesebb látogatói pedig születésnapi családi babafotózást kaptak ajándékba a Ház részéről, a fotózásokra a Ház csupazöld kertjében került sor. Lassan az építőmunkások is újra megjelentek a Ház körül: júliusban kicseréltük vendégházunk ablakait, s bíztunk benne, hogy rövidesen a tornácon folytathatjuk a félbehagyott munkálatokat.
Annyi bezártság és mozgáshiány után kifejezetten jólesett részt venni cserkészcsapatunk idei első magashegyi túráján: július közepén a Radnai Havasokba (Gargaló, Lóhavasi vízesés) kapaszkodtunk fel jó harmincadmagunkkal rhododendronokat nézni, ahol a csapat 30. születésnapjára emlékező első plakettecskét is elhelyeztük. A kezdeményezést a következő hónapokban még két magashegyi túra és több kisebb portya követte – talán soha még ennyi egyetlen esztendőben… Lám, mit ki nem hoz az emberből a járványhelyzet, s hogy kerülnünk kellett a zárt tereket.
Júliusban táboraink is útnak indultak. Szavunk sem lehet: az eredetileg tervezettek közül szinte mindegyiket sikerült megszerveznünk, csak a Rákóczi Szövetség határon túli nyári táborait kellett fájó szívvel eleresztenünk. Legelőször is „Minden napra egy mese” címmel kézmíves tábort szerveztünk, 25 résztvevővel, 4 kisegítő fiatal és 9 kézművessel Szatmárnémetiből, Nagybányáról, Koltóról és Domokosról. Nap mint nap egy magyar rajzfilmmel indítottunk, az aznapi kézművességek során pedig a főszereplőket, vagy egyéb, az adott rajzfilmben szereplő tárgyakat igyekeztünk elkészíteni.
AUGUSZTUSBAN négy táborunk is zajlott. Két turnusban rögtön színjátszóinkkal kezdődtek a foglalkozások, Moldván Blanka és Frumen Gergő, a szatmárnémeti Harag György Társulat színészei, valamint Balog Csaba magyar nyelv és irodalom szakos tanár vezetésével. A két csoportban összesen 31-en vettek részt, a remekbe szabott záró előadásokat pedig a szülőkkel, családtagokkal együtt tekinthettük meg – és nagyon jól éreztük magunkat.
Közben: maszk, fertőtlenítés, távolságtartás. Amennyire lehet. Tücsöktáborunkban a szilágysági Major Arnold, Sólyom Ádám és Gáspár Attila oktattak népi hangszereket (hegedű, nagybőgő, brácsa, tangóharmonika, citera, furulya), mintegy 21 résztvevőnek. Az egyhetes tábor nagyon jól sikerült táborzáró előadással ért véget, zenészeink a Szentháromság Plébánia családi napján, a Scheffler-házban is felléptek.
Augusztus utolsó hetében a Talpalat és az utánpótlás csoport számára is megszerveztük edzőtáborunkat, 27 táncos lábú legénnyel, leánnyal. A szilágysági, kalotaszegi és feketelaki táncok csiszolgatása, koreográfiák tökéletesítése mellett népdaltanulás is volt, s ameddig a fiúk legényeseztek, a lányok gyöngyszalagokat fűztek, kalotaszegi motívumokkal hímzett tarisznyákat készítettek – vagy horgoltak. A élőzenés táborzáró táncházban a nagyváradi Soroglya zenekar muzsikált. Itt nem volt külön táborzáró, a Talpalat azonban később fellépett a Főtér Fesztivál nagyszínpadán, és nagyon büszkék voltunk reájuk!
Ezzel már át is eveztünk a SZEPTEMBERBE. Pontosabban már augusztus folyamán elkezdtünk dolgozni idei, részben új, részben megújult kiadványainkon. Mindmáig legsikeresebb kötetünk, az eddig háromezer példányban elkelt Nagybánya és környéke negyedik, javított és bővített kiadása mellett elkészült ezévi Egyszervolt Nagybánya falinaptárunk, amely ezúttal a neósok festményeiből nyújtott válogatást – a budapesti Virág Judit Galériának és Várvédő Zsoltnak nagy-nagy köszönettel. Harmadikként A Teleki család örökében c. kiadványunkat frissítettük – így most már készen, felszerelkezve várjuk a turistacsoportok rohamát. Sejtjük, hogy ez utóbbira nem egyhamar fog sor kerülni… de legalább már ezen nem múlik, lesz-e mivel fogadnunk őket.
És akkor most már tényleg lássuk a szeptembert. Lenni, vagy nem lenni, sokáig ez volt a kérdés a Főtér Fesztivál vonatkozásában. Végül lett – és már az sem kérdés, jó hogy a szervezők bevállalták a programok konkrét megszervezését, és nem menekültek a virtuális térbe az egésszel. Mi legalábbis nagyon élveztük, s gondolom a közönség sem csalódott a programokban, amelyekkel magunk járultunk hozzá a Nagybányai Magyar Napok sikeréhez.
A Talpalat és népzenészeink Tánc-Ház-Muzsika c. előadásáról már írtunk, láthatóan az ezúttal a Cinteremben felállított nagyszínpad előtt összegyűlt közönség is nagyon jól érezte magát. A fesztiválos rendezvények során színjátszó csoportjaink és 30 éves cserkészcsapatunk is bemutatkozott (utóbbi évfordulós fotókiállítással), a hagyományos Kézmíves Vásár helyett pedig ezúttal egynapos Kézmíves Udvart hirdettünk-szerveztünk. A jól sikerült, hangulatos rendezvényre szatmári, kolozsvári, szászfenesi, válaszúti, koltói és nagybányai mesterek látogatnak hozzánk. Végre ismét alig volt idő pihenésre; csoda-e, hogy kizöldült otthon a seprűnyél? 🙂
Augusztusban és szeptemberben újra túráztak cserkészeink; a Rozsály és Kakastaréj után előbb a Cibles és Arcer, majd a Nagy-Pietrosz szikláira került emlékplakett.
Ahogy a nyári programok után felszabadult a Ház, szeptember végén újra indultak a cserkészfoglalkozások – majd OKTÓBERBEN a Táncház is. Ismét muzsikált a Muzsikáló Ház; a néptánc- és hangszeroktatásra hétről-hétre begyűltek a felnőttek, fiatalok. És ismét: maszk, fertőtlenítés, távolságtartás. A Németh László Elméleti Líceum és a N. Iorga Általános Iskola kisdiákjai, illetve szüleik a Teleki Magyar Házban vehették át a Rákóczi Szövetség iskolakezdő ösztöndíjait és a Szövetség, valamint az Iskoláinkért, gyermekeinkért Egyesület ajándékait. Majd végigjártuk a környék településeit, Domokostól Monóig és Szamosardótól Szinérváraljáig, hogy az ösztöndíjak szétosztása mellett a magyar óvodai csoportokba járó gyermekeket is megajándékozzuk. Jó volt számba venni annyi apró magyar gyermekecskét… Bízunk benne, hogy a jövőben sem lesz bennük hiány; a Czotter András asztalosmester és Széles Zsolt debreceni fafaragó által készített-adományozott vándorbölcsőink legalábbis folyamatosan úton vannak.
Októberben facsemetéket is ültettünk. A Teleki Magyar Ház kertjében álló óriás tuják közül az egyiket pár esztendeje hatalmas vihar döntötte ki, s a régi szándék, hogy egy himalájai cédrus legyen új dísze udvarunknak, most a cserkészcsapat születésnapi kezdeményezésével találkozott: fát ültetni gróf Teleki Sándor nemrég felújított koltói kastélyának parkjában, s másokat is hasonló kezdeményezésekre bátorítani. Így lett az egy facsemetéből kettő – s került egy himalájai cédrus Nagybányára, egy páfrányfenyő pedig Koltóra, a Petőfi-asztal és a Rákóczi kurucai által ültetett somfa utódjának közelébe – épp a magyar szabadság ünnepén.
A csapat fogadalomtétele is rendben lezajlott, bár ezúttal, a hagyománytól eltérően nem Koltón, hanem a Teleki Magyar Ház udvarán. Az eseményt megelőzően, a magyarországi történelmi egyházak által meghirdetett „72 óra kompromisszum nélkül” kezdeményezéshez kapcsolódva, volt takarítás a református templom tornyában, kutyamenhely-segítő akció, takarítás Nagybánya temetőiben (különös tekintettel a festő sírokra) és szemétgyűjtő akció a felsőfernezelyi vízgyűjtő tó felső partszakaszán.
A hozzánk látogatók azt hiszem, azon lepődnének meg igazán, ha az udvarra betérve sehol se találkoznának állványokkal és malteros zsákokkal, s az épületben sem botlanának helyüket kereső bútordarabokba. Október végére mindenesetre sikerült újra szintet lépnünk, s befejeznünk az idénre tervezett felújítási munkálatokat, „kisházunk” tornácának és udvari homlokzatának helyreállítását, valamint vendégházunk külső-belső felújítását. Közben naptárakat csomagoltunk… és naptárakat csomagoltunk… és újra naptárakat csomagoltunk… Kalendáriumunkat külföldön, belföldön is sokan keresték. A járvány és határzár miatt kissé körülményesebb volt megoldani a csomagok eljuttatását, de talán minden rendelésnek sikerült eleget tennünk.
A NOVEMBER megint a szigorításokról szólt, az esetszámok miatt piros zónába, tehát karanténba került a város. A Colonello újra bezárt, cserkészfoglalkozásainkat és a hangszeres oktatást – akár maszkkal, fertőtlenítéssel, távolságtartással is – egy időre megint kénytelenek voltunk szünetelteni. A hónap közepén elbúcsúztunk Halzl Józseftől, a Rákóczi Szövetség elnökétől… Az Illyés Közalapítvány élén annakidején ő kezdeményezte az első Magyar Ház programot, s 2002 márciusában a Teleki Magyar Ház avató ünnepségét személyesen is megtisztelte jelenlétével.
Hogy hirtelen ismét üres lett a Ház, valamiért rosszabbul viseltük a tavaszi karanténnál, csak néha tévedt be egy-egy érdeklődő látogató. Azért nem tétlenkedtünk: amíg az időjárás engedte, kertünket szépítgettük Krisztián és Tibi bácsi segítségével, s a magyarországi Tündérkertekből származó őshonos gyümölcsfáinkat is elültettük.
DECEMBER elején ismét enyhült a járványhelyzet, így kézenfekvőnek mutatkozott, hogy nekirugaszkodjunk idei Karácsonyi Vásárunk megszervezésének. Ezúttal nem termeinkben, hanem – akárcsak szeptemberben – a Teleki Ház kertjében állítottuk fel a várostól kapott kézműves asztalokat, itt fogadtuk kézműves barátainkat, a kolozsvári Idea Könyvtér gazdag könyvkínálatát, valamint a vásárlókat, és a mi Bertóti Johannánk is itt dedikálta verseskötetét. Nagyon sokan látogattak el hozzánk – jó volt látni a nyüzsgést, látni régen látott arcokat, beszélgetni régen látott emberekkel.
S mert jók voltunk 🙂 – jött az angyal, de elébb még a Mikulás, idén nem is egyszer. A Mikulás-kommandó Szent Miklóstól karácsonyig járta a várost, és minden kiscserkészhez és cserkészhez bekopogott. De becsszó. Tényleg. Igazán. Kérdezzétek meg a cserkészeket 😉
Boldog, maszkmentes esztendőt kíván a Teleki Magyar Ház és a gróf Teleki Sándor cserkészcsapat!
2020. évi programjainkat a nagybányai magyar közösség, valamint a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány és RMDSz, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és Csoóri Sándor Alap, a Rákóczi Szövetség és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta! Köszönjük segítségüket!
