A 2022-es esztendő különlegesnek számított a Ház életében, hiszen éppen 20 évvel ezelőtt, 2002-ben sikerült otthont teremtenünk a nagybányai és Nagybánya környéki magyar közösségeknek. A 2022-es év erről (is) szólt. Nosztalgiázni, tervezni és újratervezni. Élni a lehetőségekkel – és teremteni őket. A megelőző esztendő tele volt kihívásokkal, programjaink egy részét az online térben kellett megvalósítanunk. Reménykedtünk, hogy 2022-ben újra együtt lehetünk, ahogy azt eddig is megszokhattunk. Hiszen a személyes találkozásnak megvan az öröme, varázsa, amit semmi sem pótolhat.
Januárban friss lendülettel folytattuk rendszeres programjainkat: szakkörök, cserkészet, Baba-Mama Klub, TáncHáz, Muzsikáló Ház, színjátszás és a Ház falai között zajló keddi gyógytornák. Mindezek mellett igyekeztünk olyan alkalmi eseményeket is szervezni, amelyekkel különöző korosztályokat szólítottunk meg.
Az év első napjaiban felnőttekkel volt szakkörös kézmíveskedés, majd kiscserkészeinknek és cserkészeinknek szerveztünk filmnézést és társasjáték-délutánt. A mulatság sem maradt ki: élőzenés évadnyitó táncházunkon a nagyváradi Soroglya húzta a talpalávalót, mi pedig együtt szórakoztunk szatmári Röpikés barátainkkal.
Februárban a Romániai Magyar Cserkészszövetség vándorkiállítása érkezett a Házhoz, amely egy hónapig volt megtekinthető. A kiállítás kronológiai sorrendben mutatta be a nemzetközi és magyar cserkésztörténelmet, s izgalmas tárgyak idézték a cserkészmúlt hangulatát.
Márciusban megjelent legújabb kötetünk, „Nagybánya az irodalomban – A világ legbűbájosabb városa” c. irodalmi antológiánk, a teltházas könyvbemutatóra a fiatal nagybányai zenészekből alakult Rabama Együttest is meghívtuk. Jó érzés volt látni, hogy vannak tehetséges fiataljaink és hogy vannak, akik szeretnek olvasni és szeretik Nagybányát. Március 15-én együtt ünnepeltünk, vettünk részt a koszorúzó zarándoklaton, emlékeztünk meg hőseinkről. A koszorúzást követően néptáncos fiataljaink, a Talpalatosok, a Városi Színházban léptek fel. Mindez idén valahogy különösen jól esett, hiszen tavaly, a járvány miatt, csak gondolatban ünnepelhettünk. Márciusban a népszámlálásban is segédkeztünk, alkalmunk volt olyan személyekkel is találkozni, beszélgetni, akik ritkábban látogatják programjainkat.
Az orosz-ukrán háború bennünket sem hagyott közömbösen: áprilisban vendégházunkat menekülteknek ajánlottuk fel, s közös összefogással segélyszállítmányt indítottunk Kárpátaljára. Büszkék vagyunk, hogy több mint hatezer lej értékben sikerült adományokat eljuttatnunk rászorulókhoz. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult kezdeményezésünkhöz. És még nem ért véget az április… Húsvétra hangolódva tojásírás zajlott a Házban. Április 11-én a költészet napját ünnepeltük, meghívottunk az Ötödik évszak Zenekar volt. Ugyancsak áprilisban a Zolbert Trió-t is sikerült Nagybányára csalogatnunk, hogy dzsessz koncertjükkel örvendeztessenek meg bennünket. Előadásaink során Okos Márton, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület alapítója erdélyi lengyel emlékhelyekről tartott vetítettképes előadást és könyvbemutatót, dr. Barabás Zoltán pedig vetítettképes előadás keretében számolt be indonéziai kalandjairól. Áprilisban képzéseink is voltak. „Négy képzés egy csokorban – a legjobbaktól a legjobbaknak” c. programsorozatunk keretében „Lipinka Hagyományismereti Képzés” zajlott a Házban óvónéniknek és tanítónéniknek, cserkészvezetők számára pedig „Kalandok és Álmok” élménypedagógiai foglalkozássorozatot szerveztünk Máragyulafalván.
A májusi hónap mindig emlékezetes számunkra, főképpen azért, mert akkor zajlanak a Teleki Napok. De még a programsorozat előtt meghívottunk volt Gál Vilmos, a Nemzeti Múzeum történésze, aki Báthory-regényei kapcsán tartott vetítettképes előadást és könyvbemutatót.
A Teleki Napok egy hetes programsorozatának előrendezvényeként gyermekprogrammal, a Brighella Bábszínház „Terülj, terülj asztalkám” c. előadásával kedveskedtünk a legkisebbeknek. Az eseményt követően átadtuk a Rákóczi Szövetség ajándék iskolástáskáit a bányavidéki iskolakezdőknek.
Teleki Sándor egyik legjobb barátja Liszt Ferenc volt; vendégelőadónk, Mocsári Károly budapesti Liszt-díjas zongoraművész Liszt darabokkal kedveskedett a közönségnek. Következő programunk Koltón zajlott: felkerestünk Teleki Sándor sírhelyét a református temetőben, majd siettünk a kastélyba, ahol Teleki Sándor szépunokája, Galánthay Zsombor várt minket egy érdekes előadással („Történetek a családi levelesládából. Koltó, Caracas, Jáva, Ausztrália – epizódok a XX. századi emigráns Telekiek élettörténeteiből“ volt”).
Teleki Sándor nagyon szeretett színházba járni. Van egy történet is, miszerint egyszer ellógott az iskolából, hogy színházba mehessen („Macska a nagydobban”), tanítója, Táncsics Mihály pedig színházi előadásokkal bíztatta tanulásra. A Bekecs Néptáncegyüttes „Tóték” című darabja az RMDSz ajándékprogramjaként volt látható-hallható a Városi Színházban.
„Vad grófunk” a képzőművészetet is szerette, gyűjteménye több kiváló festményt tartalmazott, így nem véletlen, hogy a Teleki Napok keretében képzőművészeti tárlatunk is nyílt a Házban. „Kortárs Nagybánya” c. kiállításunkat méltatta és bemutatta Muhi Sándor képzőművész, művészeti író Szatmárnémetiből. Kiállítottak Bary Emma, Bertóti Péter, Craciun Judit, Filtz Leopold, Győri Kinga, Hajdú Tamás, Kása Dávid, Kovács Bertalan, Les Pál, Oláh László Tibor, Pintér Zsolt, Strébeli Róbert, Szántó András, Véső Ágoston és Vigh M. Ágota.
Liszt Ferenc mellett Teleki Sándor másik legjobb barátja és druszája Petőfi Sándor volt; a rendezvénysorozat folytatásaként Kurucz Konrád Ádám, a költő életéből ihletődött „Bizony mondom, hogy győz most a magyar”, című monodrámáját hozta el közénk, majd a Tokaj-hegyaljai Breitenbach Pincészet tartott hangulatos borkóstolót.
A Teleki Napok szombati, utolsó előtti napján a budapesti származású irodalom- és társadalomtörténész Gyimesi Emese Szendrey Júliáról, a szintén budapesti Katona Csaba történész Teleki Sándor kapcsolatrendszereiről és emlékezetéről, dr. Galánthay Zsombor, a koltói Telekiek közéleti szerepéről tartott előadást. Délután kiállítottunk kézműves szakköreink alkotásaiból, a fiatalok, gyermekek kézmíveskedhettek, miközben a kemencében kenyér és pizza sült. A Teleki Napok ünnepi istentisztelettel ért véget, az óvárosi református templomban, átnyújtottuk a Teleki Ösztöndíjakat majd sor került a Ház homlokzatára tervezett Teleki-emléktábla felavatására.
A júniusi hónapunk is eseménydús volt. A Bóbita Gyermeknapra Népi játszótér nyílt a Ház udvarán, lehetett kézmíveskedni is, a délután folyamán pedig a Cserebere-vásár, a Hétpróba, és a népszerű Pici-licit sem maradt el. Többedmagunkkal részt vettünk a csíksomlyói pünkösdi búcsún, néptáncosaink, a Talpalat tagjai pedig képviseltek bennünket a Nagyváradon tartott Csoóri Fesztiválon.
Ahogy közeledett a nyár, úgy kezdtek el zajlani az izgalmasabbnál-izgalmasabb nyári programok. A Főtér Fesztivál Egyesület szervezésében Lackfi János és Szirtes Edina Mókus tartott verses-zenés előadást a Ház udvarán. A cserkészcsapat tagjai a remetei sziklaszorosban túráztak, és Székelykő-túrán vettek részt Torockón. Szakköreink résztvevői közül többen Lakitelekre utaztak, egy nagyszabásású kézműves kiállításra – aztán elstartoltak nyári programjaink, megkezdődött a kicsiknek szóló Genius Loci képzőművészeti alkotóhét.
A július és az augusztus a táborok hónapja volt. Az időszak első hetében kézmíves táborunk volt, majd a Genius loci képzőművészeti alkotóhét zajlott nagyobbaknak. Cserkészeink a Lápos szorosban portyáztak, készítettük kiscserkészeinket a sikaszói országos kiscserkész tanyázásra, őrsvezető jelöltjeinket és segédőrsvezető jelöltjeinket pedig a vezetőképző táborokra. A Rákóczi Szövetség meghívására fiataljaink vitorlás táborban vettek részt Orfűn, és anyanyelvi táborban Sátoraljaújhelyen. Tücsöktáborunkban citera, furulya, hegedű, brácsa és nagybőgő használatát oktattuk fiataloknak, felnőtteknek.
Az augusztus is tele volt kalandokkal. Cserkészeink idei csapattáborukban sziklát másztak, barlangásztak és vadvízi eveztek Királyerdő-Sonkolyos környékén. A nyár második Tücsöktáborát követően a Talpalat-Röpike Néptánctábor zajlott (ezúttal a szatmárnémeti Lépésházban), majd Színjátszó Táborunk következett.
Ha szeptember, akkor Főtér Fesztivál. Több program lebonyolításában is részt vettünk (Kézmíves-vásár, Míves-sátor, Bányavidék Néptánctalálkozó, Muzsikáló Ház koncert, stb.). A Ház-sátorban kiadványainkkal és pólóinkkal ismerkedhettek a fesztiválozók, a cserkész-sátorban pedig a madarak varázslatos világával ismerkedhettek a látogatók, a legügyesebbek a rekeszmászást is kipróbálhatták.
Szeptember közepén szakmai továbbképzés zajlott a Házban Máramaros megyei közösségszervezőknek és közösségi szakembereknek, a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) társszervezésével: Závogyán Magdolna ügyvezető igazgató asszony „A közművelődés elmúlt 10 éve és jövőképe” címmel tartott előadást, dr. Juhász Erika szakmafejlesztési igazgató pedig módszertani eszközöket mutatott be a jelenlévőknek.
Szinte már hagyománnyá vált, hogy esztendőről-esztendőre élőzenés táncházzal csatlakozunk a „Kultúrházak éjjel-nappal” c. anyaországi kezdeményezéshez; a hajdani Fekete Sas fogadóban ezúttal a nyíregyházi Szikes Zenekar kíséretével vártuk a nagybányai és szatmári táncházasokat. Szeptember 25-én csatlakoztunk az „Egy vérből vagyunk” jótékonysági futás koltói eseményéhez. Nagybányai, koltói és domokosi kézműveseink nemezeltek, gyöngyöt fűztek, kötelet vertek és csuhévirágokat készítettek az erdélyi és kárpátaljai gyermekotthonok összesereglett lakóival, akiknek javára cserkészeink – valamint domokosi, koltói, szinérváraljai, szamosardói, hosszúmezői és nagybányai óvodások és kisiskolások – közös erővel és összefogással 172 „cipősdobosnyi” ajándékot is összegyűjtöttek!
Szinte észre sem vettük és megérkezett az október. A hónap elején egynapos kiruccanást szerveztünk Kőrösfeketetóra, Erdély legnagyobb régiségvásárába. Október közepén cserkészcsapatunk hagyományos fogadalomtételét-fogadalomújítását ünnepeltük: próbáztattunk, őrsvezetőink felmérték, hogy cserkészeink és kiscserkészeink mennyit gyarapodtak az elmúlt cserkészév során, majd a vasárnap délelőtti istentiszteleteket követően együtt mentünk ki Koltóra, ahol az ünnepi eseményre sor került. Bár az utóbbi években kihagytuk, 2022-ben újra csatlakoztunk az Erdélyi Magyar Filmszemle (FilmTettFeszt) vetítéseihez. A nyári szünet után pedig lassan újraindítottuk rendszeres programjainkat (táncházak, Muzsikáló Ház, baba-mama klub, stb.). Meglátogatott bennünket a kárpátaljai Credo verséneklő együttes, s ha már zene, citerásaink részt vettek a nagyváradi Csillagocska Alapítvány által szervezett népi citera mesterkurzuson.
Novemberben dr. Szállassy Noémi biológus érkezett hozzánk Kolozsvárról, aki „Állati elmék” címmel tartott képzést máramarosi tanítónéniknek és óvónéniknek a Németh László Elméleti Líceumban, majd másnap a Házban vezetett foglalkozást, cserkészcsapatunk tagjaival. Gryllus Vilmost is sikerült Nagybányára csalogatnunk; gyermekeknek szóló koncertjére a bábszínházban került sor. Sok-sok próbálkozás után végre elfogadta meghívásunkat a felvidéki Kicsi Hang Együttes; Dodi és Katica fergeteges hangulatot varázsoltak a Házba. Diákszínjátszóink nagy meglepetés és örömet szereztek számunkra, amikor „Kínédzserek” című előadásukkal megnyerték a szatmári Bessenyei István Országos Diákszínjátszó Fesztivál (ODIF) általános iskolás csoportversenyét, egyik leányzónk pedig a legjobb egyéni alakításért járó díjjal térhetett haza.
Kézműves programjaink egyre sikeresebben a felnőttek körében: novemberben közkívánatra hosszú hétvégés nemezelés volt Vetró Mihállyal, fafaragás Győri Balázs vezetésével, batikolás Makoldi Gizellával, és kosárfonás Takács Judittal. Pedagógusok, vallástanárok számára Kett-pedagógia kurzust szerveztünk Kriszta nővérrel. November végén Balogh Béla nagybányai nyugalmazott történész és levéltáros a Házban vehette át a magyar levéltáros szakma legrangosabb elismerését, a Pauler Gyula díjat. Cserkészeink pedig toborzót tartottak, sok-sok apró jövendőbeli kiscserkésszel gyarapodott csapatunk.
A december talán ez az év legrövidebb hónapja, hiszen ilyenkor az időt úgy mérjük, hogy van az ünnep előtti időszak és van maga az ünnep: Szent Miklós, Karácsony, valamint Szilveszter. A hónapot adventi kézműveskedéssel kezdtük: gyöngy angyalkák, mézeskalács, dióhéj mécsesek és karácsonyi dekorációk készültek. Krampusz-képzést tartottunk kiscserkészeinknek és az újoncoknak, hogy szükség esetén ügyes segítői legyenek a Mikulásnak. Tóth Árpád nemzetközileg elismert karnagy és zenepedagógus rendhagyó pedagógiai előadással örvendeztetett meg bennünket, „Popzene a középkorban” címmel. Dolha Éva hangulatos tárlatmegnyitóját követően a ProfCafe Strings vonósnégyes tartott adventi hangversenyt. Közreműködtünk a Rákóczi Szövetség adventi délelőttjének szervezésében: az Oazis Philia rendezvényközpontban a nagyobb óvodások számára osztottunk ajándékkönyveket. Kézmíves barátaink társaságában és közreműködésével karácsonyi vásárt tartottunk, közben elkezdtük osztogatni a betlehemi békelángot. Végül esztendő végén óévbúcsúztató táncházat tartottunk, amelyen a Komoly banda húzta a talpalávalót: kiráztuk magunkból az egész évi fáradtságot, hogy az új évet újult erővel kezdjük s közben örvendjünk egymás társaságának és a remek muzsikának.
Köszönjük, hogy velünk voltatok!
2022. évi programjainkat a nagybányai közösség, valamint a Nemzetpolitikai Államtitkárság és Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány és RMDSz, a Nemzeti Tehetség Program keretében a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Csoóri Sándor Alap, az erdélyi Hagyományok Háza, a Rákóczi Szövetség és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta!
