„Sokan voltunk. Bent otthonos volt a meleg és érkezéskor mindenki mosolyogva köszönt.”
Az Advent a várakozás, a megnyugvás és az ajándékozás időszaka. A latin „adventus Domini” kifejezés jelentése: „az Úr eljövetele”. Lelkileg és testileg Krisztus születésére készülve jobban odafigyelünk egymásra-magunkra; lelkünket, lakásunkat kitakarítjuk, kidíszítjük.
A Háznál szinte már hagyománnyá vált, hogy ebben az időszakban kézmíves vásárt szervezünk. Egy ilyen vásár kiváló lehetőség arra, hogy egyedi ajándékot vásároljunk szeretteinknek, ugyanakkor a találkozás színtere is. Az időjárásra való tekintettel a rendezvény ezúttal az épületben zajlott és rendhagyó módon két napos volt: december 17-én és 18-án vártuk az érdeklődőket.
Sokan voltunk. Kézműveseink már kora reggel megérkeztek, hogy elrendezzék szebbnél-szebb portékáikat. Bent otthonos volt a meleg. Érkezéskor mindenki mosolyogva köszönt. Az idő csak úgy repült. Aztán elkezdtek megjelenni a kincsvadászok. Megmutatták, hogy a kincs nem csak a tárgyakban rejlik, hanem bennünk, az emberekben is. Mindenki beszélgetett valakivel. A háttérben karácsonyi muzsika szólt. Meghitt volt és bensőséges. Egyedi és különleges – s bár ezek nagy szavak, most illik használni őket. Hiszen erről (is) szól az advent: találkozni, együtt lenni.
Szombaton megérkezett a betlehemi láng. Volt aki már akkor hazavitte otthonába. Vasárnap újabb arcok jelentek meg. Olyan érzés volt, mintha mindenki ismert volna mindenkit…
Ez is egy emlék marad… És milyen jó lesz visszagondolni a rézvereteket és csomózott díszeket kínáló Piroskára és érdekes történeteire, a TestPlay társasjátékbolt munkatársaira, a mindig mosolygó Gergőre és feleségére, a hímző Griga Krisztinára és rengeteg türelmére, a bőrdíszműves- és vadászholmik készítőjére, Hans Schmidtre, aki a finom levesek kedvelője, a kedves Helvienes lányokra, rusztikus ruhák készítőire, a segítőkész faműves Jancsó Tamásra, Kürti Andreára és férjére, akik méhészettel foglalkoznak, a részletekre mindig odafigyelő, gyöngy-ékszereket készítő Laurán Ibolyára, a hangulatos bőrdíszműves házaspárra, Lévai Mártára és Jocóra, a kézműves natúr szappanok és krémek tiszta szívű készítőjére, Nagy Kasza Noémire, Pozsony Katalinra, aki bár fizikailag nem volt velünk, de virágbabái rengeteg mosolyt csaltak az arcunkra, a derűs Resz Piroskára és könyveire, a melegszívű fazekas Sályi Pannára – meg a többiekre is, a kézműves dekorációs tárgyak készítőjére, Simon Zsuzsára, az ügyes kezű Szaniszló Emesére, a jó humorú Veskán Ildikóra, Frumen Gergő és Moldován Blanka izgalmas rajzaira, játékaira, no meg a pöttöm Samura, és nem utolsó sorban Anna nénire, akiről sokan példát vehetnénk, hiszen egy nemes cél érdekében érkezik hozzánk évről-évre, a kutyamenhely számára készített-árult ajándéktárgyaival.
És milyen jó lesz visszagondolni Rátok is, kedves nagybányaiak és környékbeliek! Rátok, akik betöltitek ezt a talpalatnyi helyet rengeteg szeretettel és odaadással!
Mindenkinek kívánunk ezekhez a napokhoz hasonlókat és áldott adventi készülődést!
