Emléktáblát állított a Petőfi tanyán a Teleki Magyar Ház és a gróf Teleki Sándor cserkészcsapat, Petőfi Sándor emlékére és tiszteletére.
Petőfi Sándor Nagybányán jártakor a Fokhagymás-völgybe is felsétált barátaival. A városi tanács 1896-ban határozta el, hogy ezen a tisztáson emléket állít a költőnek. Az azóta elpusztult emlékoszlopot 1896. augusztus 10-én avatták fel, egy évvel később ugyanitt erdészlak, emlékház épült. A ház körüli fenyvesben asztal mellett pihenő padok álltak a kirándulók rendelkezésére, odabent vendégkönyv fogadta az idelátogatók bejegyzéseit. Nyírő Sándor, a Nagybánya és Vidéke főszerkesztője versben köszöntötte az épület születését, amely az oszlopon elhelyezett emléktáblára is felkerült.
A „Petőfi-tanya” vendégkönyve egyetlen megmaradt kötete arról tanúskodik, hogy az elmúlt jó évszázadban nagyon sokan sétáltak fel idáig. Meglátogatták a város egykori vezetői (Thurmann Olivér, Gellért Sándor, Schönherr Sándor, Makray Mihály, dr. Ajtai Nagy Gábor), itt élő és alkotó festőművészek (Thorma János, Ferenczy Károlyné, Ferenczy Béni és Noémi, Hollósy Simonné, Iványi Grünwald Béla, Boromissza Tibor, Börtsök Samu, Krizsán János, Czóbel Béla, Maticska Jenő). Az akkor még középiskolás Tersánszky Józsi Jenő író, Révai Károly költő és műfordító, Morvay Győző történész-irodalomkritikus, Révész János lapszerkesztő, Incze Gábor költő és Németh József nagybányai tanár kézjegyét is őrzik a papírlapok. Utóbbia felesége és az akkor még gyermek Németh László író társaságában látogatott el a tanyához…
Egy korabeli újságcikkben a következő olvasható a költészet egyik legismertebb alakjáról, a csárdák költőjéről: „Büszkék vagyunk arra, hogy Petőfi járt a mi földünkön; de még büszkébbek arra, hogy a mi földünket, a mi vidékünket szerette is. Már minden kis gyermek könyv nélkül tudja vidékünkön, hogy mikor Petőfi először megpillantotta az Őrhegyről Nagybányát, azt irta róla naplójába: »ha hegyek közölt kell meghalnom, úgy leginkább óhajtom, hogy itt temessenek el Nagybánya regényes völgyében.«”
Legyünk mi is büszkék városunkra! Ápoljuk és őrizzük múltunk emlékeit, hiszen „Nagybánya az Otthonunk… és az is marad!”
