Nagybánya, Thököly (Minerilor) utca 7. +4 0744 919 166 hétfőtől szombatig: 16-20 óra között

Kiállítás: VÉSŐ 90

Kiállítás: VÉSŐ 90

Az idén 90 éves Véső Ágoston Munkácsy-díjas nagybányai festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás 2021. június 23-án a Teleki Magyar Házban. A kiállítást bemutatja Muhi Sándor, szatmári művészettörténész, művészeti író, közreműködik a Németh László Elméleti Líceum diákkórusa, Fülöp Gábor karnagy vezetésével.

Véső Ágoston a mesebeli Nagybányán született. Legalábbis így él a kései utódok emlékezetében ez a vidék, ahol a sikság valamikor a hegyekkel mérte össze erejét, hogy azután harmonikusan összesimult “tájképpé” igazítsa őket a játékos természet – írja róla Szücs György művészettörténész. Abban az évben látta meg a napvilágot, amikor egy újságíró, az aradi Károly Sándor még ezt írhatta Nagybányáról: „Olyan ez a város, mint egy nagy paletta. A környező hegyek finom kéket adnak, a buja vegetáció csodálatos zöld színekben ragyog, a kertekből vérpiros rózsák mosolyognak a nézőre, és nem hiányzik a sárga, az okker, az ultramarin, a fehér, a fekete meg a többi kolor sem. Amerre a szem néz, mindenütt friss színeket szív fel, mintha valamilyen színektől megrészegedett mámoros piktor teremtette volna ezt a várost túláradó jókedvében.” (Levél a magyar Barbizonból. Vasárnap, 1931. 13. sz.)

A Kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészeti osztályát 1955‑ben fejezte be, Mohy Sándor irányítása mellett. Kezdetben a szobrászat vonzotta; első kiállítási szereplésére 1953‑ban került sor, amikor mint szobrásznövendék a Nagybányai Tartományi Tárlatra beküldött ‑ egy festményt. 1990‑ig rajztanárként dolgozott. A festészet mellett az oktatás elmélete, a művészet‑pedagógia is érdekelte, a „vajon tanítható‑e a művészet” örök kérdése foglalkoztatta. A festék és az ecset mellett gyakran fordul fényképezőgéphez, hogy a környék rendkívüli embereit, tájrészleteit, műemlékeit más technikával is megörökítse.

Az idők folyamán kiteljesedett festészetével párhuzamosan egyszemélyes „szabadiskolája” is kibővült; voltak akik a rajzolás és festés fortélyainak elsajátítása miatt keresték fel műtermét, másokat pedig a máramarosi tájak, Nagybánya környéki vidékek fáradhatatlan kalauzának személyisége vonzott a kisvárosba. A művész sohasem várt jutalmat, munkabérét mindig természetben kapta: tanítványainak egy‑egy sikerült alkotása, alkotó együttlét a hasonló gondolkodású művészbarátokkal, szenvedélyes viták a művészet kérdéseiről ‑ sokaknak csekély, a művésznek gazdag jutalom elkötelezettségéért. 1996 óta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében megalakult Nagybánya Festőtelep művészeti vezetőjeként igyekszik a közös kultúrkincset, Nagybánya szellemi örökségét továbbadni.

1 hozzászólás

Hozzászólás